Szerelmes álmok

Szerelmes álmok gyötörnek éjszaka ágyamban fekve
Nyitott ablakon beszállt egy kósza lepke.
Mondd Kedvesem, mit tegyek, hogy végre aludjak,
S a szerelmes álmokból valamit tanuljak?
Óh, míly csodálatosak eme dallamok,
Melyekre a szerelmes pár együtt andalog.
Álmodozom én szerelmem, Rólad,
Kiről az álmok minden este szólnak.

Szerelmes álmaim a Nap sugara szakítja félbe,
Bánt, hogy reggel nem nézhetek kék szemébe.
Tan csak álmaimban él e gyönyör, vagy
Megtalállak egyszer, te csodás alak.
Hozzám érsz majd s én szétesek
Mint álmaimban, végre úgy ébredek.
Melletted, némán hallgatva Téged.
Ez az álmom. Teljesitsd kérlek!

Boldogtalan lélek

Boldogtalan lélek
Bolyong az utcán,
Melyen nincs élet,
Egyedül, furcsán.

Megveti lábát
Az üres padokon
Fáradtan, kábán
Belép a kapukon.

Megnézi az embert
Ha épp arra jár
Minden titkot felfed
De belefáradt már.

Boldogtalan lélek
Bolyong az utcán
Foszló életképek
Suttognak némán.

Niall...

Ruháink a földön hevernek,
Az emlékek tegnapról nem eresztnek.
Kiültünk a tetőre, megittuk a bort,
Elszivtuk a cigarettát ami ott volt.

Mézédes ajkaid enyémekre találtak,
S egész éjszaka akaratosan bennük matattak.
Szemeid kékjében elvesztem teljesen,
Azota se talált meg, még édesanyám se.

Szőke hajad összekócoltam az éjszaka,
Meg jó, hogy a szüleid nem jöttek haza.
Kezed kedvesen bejárta egész testem,
Érintesedtől elszállt minden félelmem.

Gitároztál nekem az éjszaka folyamán,
A szöveget szerényen a fülembe suttogván.
Elhittük mindazt, mit nem kellett volna,
És most itt fekszünk egymást átkarolva.

Te kisfiús bájjal az arcodon alszol,
Bennem meg miattad két világ harcol.
Minden porcikám csokolná a szád,
De az agyam tudja, hogy vége már.

Ha felkel a nap, a ruha visszakerül,
A sok lány az utcán mind megőrül.
Utolsó csókunk bennem örökké él,
Talán ha jók vagyunk sokat ér a rem€ny.

Olj meg.

Szurj belem egy kest.
Forgasd meg bennem.
Addig forgasd amig sikitani nem kezdek.
Aztan huzd ki a kest.
Majd vard meg meg elverzek.
Es utana?
Allj a sirom felett konnyeket hullajtva.

Nyitva tartom karjaim

Emlékszem nem rég volt,

hogy figyeltem az árnyékod.

Ültünk a hűvösben,

Kéz a kézben. 

Vérszerződést kötöttünk,

csend volt közöttünk.  

Válladra hajtottam fejem,

azt se tudtam mi van velem.

Ismerem már a kezed,

amin ott vannak az erek.

Már végig húztam,

a hegeken az ujjam.

Hat perces ölelés, ennyi

maradt, mert el kellett menni.

Indult már a vonat,

amivel kezdted az utad.

Soha többé nem látlak?

Majd' elnyel a bánat.

Ha közelebb lennél,

már a karjaidban lennék.

Együtt érne minket a reggel,

összebújva, mint egyszer.

Teával keltenélek,

Karjaimban féltenélek.

Nem adnálak senkinek,

ölném érted az embereket.

Kisajátítanálak téged,

vagy ahogy kéred.

Szívem cafatokra téphetnéd,

neked még azt is engedném.

Ha most itt lennél velem,

lehetnél a végzetem.

Elbújhatnánk a világ elől,

szél fújna az otthon felől.

De mi együtt maradnánk,

közös életet faragnánk.

Talán majd a jövőben,

a távolság nem lesz előnyben.

Majd akkor,

a szerelem újra harcol. 

Dédelgetem tovább álmaim,

nyitva tartom karjaim.

S, ha úgy döntesz,

egyszer bele dőlhetsz.

.

Bárcsak itt lennél

"...Még mosolyogsz, ha néha néha meghallod nevem, de már nincs erőd, és nincs hited hozzám..."
- Pintér Béla. -

Elliott Smith

ma beszéljen helyettem egy dal...
egy szívemnek igen kedves, sokat mondó dal.
élvezd...
ne gondolj semmire.
csak rá...
hallgasd.
merülj el a hangokban.
sötétítsd el az elméd...




https://www.youtube.com/watch?v=hPD-a1FjUtU