Bárcsak itt lennél

"...Még mosolyogsz, ha néha néha meghallod nevem, de már nincs erőd, és nincs hited hozzám..."
- Pintér Béla. -

Elliott Smith

ma beszéljen helyettem egy dal...
egy szívemnek igen kedves, sokat mondó dal.
élvezd...
ne gondolj semmire.
csak rá...
hallgasd.
merülj el a hangokban.
sötétítsd el az elméd...




https://www.youtube.com/watch?v=hPD-a1FjUtU

Padunk

A közös padunkon ülök,
Érzem az illatod,
Néha megszédülök,
Eszembe jutnak pillanatok.
Szél fújja hajam,
Zsebre dugom kezem,
Eső veri nyakam,
Elázott már mindenem.
Nem merek pislogni,
Elsírnám magam,
Meg fog gyilkolni,
A saját agyam.
Ázik a pad a vízben,
Érintésedet érzem,
Itt sétáltunk kéz a kézben,
Emlékünket nézem.
Köhögve felállok,
Magunkat otthagyva,
Szobámban megszállok,
Pár gyógyszert bekapva.

Mosolygó álca

Gondolatok lepik el elmém,
"Mit kéne tennem!"- kérdem én.
Válaszra várva fetrengek,
Elmerülvén melletted.
Fájdalmas sebek lepik lelkem,
Eltörpül mellette vérző testem.
Könnycseppel áztatva,
Mosolygó álca.
Ez maradt belőlem,
Elveszve mellőled.
Lerágott körmökkel,
Lehorzsolt könyökkel.
Ülve egy kis szobában,
Szomorúbban mint korábban.
Borongós ég,
Egy elveszett kép.
Elmulasztott vacsora,
Pár érdekes óra.
Gondolatok a fejemben,
Elkalandozott emberben.

Rabod vagyok

Megfogalmazhatatlanul összezavarodottnak érzem magam. Mégis mit kéne tennem ebben a helyzetben?
Azokban a gyönyörű kék szemeidben teljesen elveszek. Rabul ejtenek. Foglyod lettem.
Hogy így tervezted-e, arra még nem sikerült rájönnöm. Csak azt tudom, így alakult.
Vajon észrevetted? Vagy inkább másokra figyelsz, és az én gyerekes mondataimat figyelmen kívül hagyod?
Pedig én nagyon tudnálak szeretni. Ha hagynád meg is tenném.
Igazából rajtad áll vagy bukik a dolog. Neked kell eldöntened, milyen irányba fog haladni a kapcsolatunk.
Én megadtam a kezdő löketet. Várom a visszajelzést.
Jó, rendben. Igazából elég az, ha érzem az illatod, néha rám nézel, és hozzám érsz.
Ennél többet nem kérhetek. De legalább ennyit adj meg nekem.