Ruháink a földön hevernek,
Az emlékek tegnapról nem eresztnek.
Kiültünk a tetőre, megittuk a bort,
Elszivtuk a cigarettát ami ott volt.
Mézédes ajkaid enyémekre találtak,
S egész éjszaka akaratosan bennük matattak.
Szemeid kékjében elvesztem teljesen,
Azota se talált meg, még édesanyám se.
Szőke hajad összekócoltam az éjszaka,
Meg jó, hogy a szüleid nem jöttek haza.
Kezed kedvesen bejárta egész testem,
Érintesedtől elszállt minden félelmem.
Gitároztál nekem az éjszaka folyamán,
A szöveget szerényen a fülembe suttogván.
Elhittük mindazt, mit nem kellett volna,
És most itt fekszünk egymást átkarolva.
Te kisfiús bájjal az arcodon alszol,
Bennem meg miattad két világ harcol.
Minden porcikám csokolná a szád,
De az agyam tudja, hogy vége már.
Ha felkel a nap, a ruha visszakerül,
A sok lány az utcán mind megőrül.
Utolsó csókunk bennem örökké él,
Talán ha jók vagyunk sokat ér a rem€ny.
