Gondolatok lepik el elmém,
"Mit kéne tennem!"- kérdem én.
Válaszra várva fetrengek,
Elmerülvén melletted.
Fájdalmas sebek lepik lelkem,
Eltörpül mellette vérző testem.
Könnycseppel áztatva,
Mosolygó álca.
Ez maradt belőlem,
Elveszve mellőled.
Lerágott körmökkel,
Lehorzsolt könyökkel.
Ülve egy kis szobában,
Szomorúbban mint korábban.
Borongós ég,
Egy elveszett kép.
Elmulasztott vacsora,
Pár érdekes óra.
Gondolatok a fejemben,
Elkalandozott emberben.
Egymás után két ilyen kifejezetten szomorú, borús írás. NAGY LELKI MEGRÁZKÓDTATÁS! Bár egy osztálykirándulás után valami vidámabbra számítottam, végül is ez A Művészet leírni azt amit Érzel nem pedig azt amit Elvárnak Tőled (bár én nekem mindegy, de másoknak is ezt írtad volna ami már Valami). Nyugalom, baráti beszélgetés és egy kis zene (mert az mindig segít ;)) : https://www.youtube.com/watch?v=Lkcvrxj0eLY Hogy lehet ilyen jól írni ?! á, azért megpróbálom kritizálni ;)
VálaszTörlés