Boldogtalan lélek
Bolyong az utcán,
Melyen nincs élet,
Egyedül, furcsán.
Megveti lábát
Az üres padokon
Fáradtan, kábán
Belép a kapukon.
Megnézi az embert
Ha épp arra jár
Minden titkot felfed
De belefáradt már.
Boldogtalan lélek
Bolyong az utcán
Foszló életképek
Suttognak némán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése