Szóóóóóóval:DD
úgy döntöttem, hogy minden hónap 13. napján megosztok egy verset. Egy általam kiválasztott költő egyik versét, amit mostanában olvasok, és egyik kedvenc versem is.
Most egy Petőfi Sándor versre esett a választásom. Kb. egy éve bukkantam rá erre a versére (egy rapp feldolgozásban), és azóta teljesen magával ragad, minden egyes alkalommal.
Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Jó ölet támogatom!
VálaszTörlésJó vers (bár nem is lehet rossz egy Sándor írta)!
De azért a te írásaid még jobban érdekelnek ennél is!
Novellát a népeknek!
VálaszTörlésMindjárt április 13. már alig várom. Remélem kicsit gyakrabban lesznek írások, elhiszem hogy a suli nehéz, ott vannak a barátnők (esetleg barátok ;) akikkel foglalkozni kell. Ja meg megfelelni a többiek (gondolok újfent barátnőkre, barát(ok)ra) persze még nehezebb megfelelni önmagunknak (főleg ilyen korban), de azért remélem ez csak egy kis ihletgyűjtési időszak. Addig is ezredjére is megnézem a blogot hátha van valami ÚJ! Hű olvasód: Xanhii
VálaszTörlés